A hozzánk érkező családok gyakran hosszú utat járnak be mielőtt megérkeznek egy családterápiás folyamatba, az életciklusok átlag feletti kihívásokat hoznak számukra. Sok helyen képviselik az érdekeiket, sok más szakemberrel találkoznak, megélnek hullámhegyeket és -völgyeket.

Azért gyűjtök, hogy a családterápia ezeknek a családoknak az őszinte találkozás lehetőségét nyújthassa, ami az egyes családtagok növekedési folyamatát teszi lehetővé, hogy az útjuk folytatásában megerősödjenek, erőforrásaik tartályai feltöltődjenek, magabiztosabban tegyék meg a következő lépést egy újabb életszakasz felé.

Sok szempontból pont olyanok a hozzánk érkező családok, mint bármelyik másik, de számukra jutott egy plusz kihívás, egy láthatatlan, igen speciális szemüveg: hogyan tudják a fogyatékossággal együtt élni az életüket? Hogyan találják meg mindannyian az egyéni útjukat, hogyan tudnak együtt előre lépni rajta? Sok erőt, kitartást, hitet követel ez az útkeresés. Olykor vájni, alapozni, építeni is kell az utat, néha vissza kell bontani, újat építeni. Ehhez szükséges a támogatás, a megtartás, a biztatás, a külső nézőpont, hogy ránézhessenek belső dolgaikra.

Ezért gyűjtök: hogy a szükséges támogatásnak megadhassuk azt a részét, ami a figyelem, a
megértés, feszültségoldás, a közös gondolkodás, stratégiaépítés. Hogy a fogyatékos emberek
családjai is úgy tudják alakítani, élni az életüket, hogy minden napban éljenek meg örömet,
együtt.

Sokféle sorssal találkozom: nehézzel és küzdelmekkel telivel, olyannal, ahol a remény kicsi lánggal ég, és olyannal, ahol töretlen. Egyet tudok: a segítség, a beszélgetés, a közös gondolkodás, erőforráskeresés mindig mozdít, mindig reményt ad, és ott a változtatásra a lehetőség.

Ezért gyűjtök: hogy minél több család, pár dolgozhasson magával, a családi rendszerével, hogy legyen remény, legyen lehetőség megérteni és változtatni.